Életkori sajátosságok a kétnyelvű gyermekek tudatelméleti fejlődésében
Előadó: Bartha Krisztina
Szerző bemutatkozása:
Bartha Krisztina a Partiumi Keresztény Egyetem, Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének oktatója. Főbb kutatási területei a pszicholingvisztika és a szociolingvisztika. Legfőképpen a kétnyelvűség jelenségével foglalkozik, ennek sajátosságaival gyermekkorban. Újabb kutatásai a megismeréstudomány kognitív pszichológiai nézőpontjából közelítik a kétnyelvűséget, a tudatelmélet fejlődésére fókuszálva.
Előadás absztrakt:
A tudatelméleti vizsgálatok nagyjából ötven év foglalkoztatják a megismeréstudományokat, a kognitív pszichológiát, a fejlődéslélektant és a kísérleti filozófiát is. Az egyik jelenleg is kutatott kérdés a mentális állapotokhoz való hozzáférés képességének kialakulása. A mentális állapotokhoz való kiváltságos hozzáférés elméleti megalapozása Jürgen Habermastól származik, aki pragmatikai művében először mutatja be az ún. ideális beszédhelyzetet (Habermas 1984), aminek alapja, hogy az egyén a beszédhelyzet során feltételezi, hogy a másik olyan kiváltságos hozzáféréssel rendelkezik saját mentális állapotaihoz, amelyekről be is tud számolni. Ennek ismeretében a kommunikációs helyzetekben feltételezzük, hogy a beszédpartnerünk képes vágyairól, attitűdjeiről, cselekvéseinek okairól beszámolni. A mentális állapotokhoz való kiváltságos hozzáférés tehát az a kognitív folyamat, amely lehetővé teszi, hogy saját mentális eseményeinkhez hozzáférjünk. A kiváltságos hozzáférés tulajdonítása pedig arra vonatkozik, hogy a másokkal való interakcióban feltételezzük, hogy a másik személy is hozzá tud férni a saját mentális állapotaihoz és ezekről be is tud számolni (vö. Kiss – Jakab 2014).
Előadásomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy mikor alakul ki a kétnyelvű óvodáskorú gyermekeknél a kiváltásgos hozzáférés tulajdonításának a képessége. Hogyan alakul a különböző életkorokban a jelenség megértésének aránya? Kérdésem az is, hogy a kétnyelvű gyermekek teljesítménye függ-e attól, hogy milyen családi környezetben élnek, mikor és milyen mértékben sajátították el a két általuk ismert nyelvet?
Kísérletemben 68 óvodás gyermek vett részt, 4 és 6 éves kor között. A gyermekeket két csoportba osztottam aszerint, hogy szimultán vagy szukcesszív kétnyelvűek. A Bartsch és Wellman (1989) által kidolgozott, majd Kiss és Jakab (2014) által módosított kísérleti eljárással vizsgáltam meg a gyermekek kiváltságos hozzáférés tulajdonításának képességét, melynek során három rövid, hétköznapi történetet hallgattak meg a gyermekek, majd válaszolniuk kellett a kísérletvezető által feltett kérdésekre a történet szereplőinek mentális állapotaival kapcsolatban. Eredményeim azt igazolják, hogy azok a gyermekek, akikre a kiegyensúlyozott és szimultán kétnyelvűség jellemző, sikeresebben sajátítják el a tudatelméletből ismert kiváltságos hozzáférés tulajdonításának képességét.
