„…milyen egy ember, amikor autentikus”? Oktatás és nevelés ellentmondásos kapcsolata a 21. században
Előadó: Lőrincz Gábor
Szerző bemutatkozása:
A Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézetének docense, a Taní-tani Online főszerkesztője.
Előadás absztrakt:
A cím Ancsel Éva egy „bekezdésére” utal: „Elég sok mindent el tudok képzelni. De azt semmiképp, hogy milyen egy ember, amikor autentikus.” Az előadás először kísérletet tesz a kérdés nagyon gyakorlatias megválaszolására. Az autenticitást a közvetlen személyes emberi kapcsolat összefüggésében értelmezi mint a személyiség áttetszőségét – szembeállítva az intézményi gépezet funkciójaként működő ember eldologiasodott jellegével. Őszinteség, bizalom és elfogadás hármassága alkotja azt a fogalmi teret, amelyben a gyakran hangoztatott közhely, hogy „a jó pedagógus szereti a gyerekeket” megvalósulhat.
Az előadás második része viszont azt kísérli meg kimutatni, hogy a modern tömegoktatás körülményei között éppen nem ennek a szeretetközösségnek, hanem az ember és a tudás eldologiasodásának a birodalma lesz az iskola. Oktatás és nevelés dichotómiájában ez az ellentmondás mutatkozik meg. Amellett fogok érvelni, hogy az intézményrendszernek ez az eldologiasító hatása igazán csak most válik problematikussá, amikor különböző okokból hiteltelenedik az iskola műveltségközvetítő funkciója (voltaképpen maga a hagyományos műveltség), és különös erővel vetődik föl az az igény, hogy a pedagógus legyen nevelő, azaz olyan autentikus ember, aki képes a személyiségét felkínálni viszonyulási pontként a rá bízott tanítványoknak. A modern közoktatásnak tehát azzal az ellentmondással kell szembenéznie, hogy az iskolai nevelés egyszerre tűnik égetően szükségesnek és teljesen lehetetlennek.
