Versenyek, vizsgák, vélemények. Gyakorló pedagógusok tapasztalatai egy empirikus kutatás tükrében

Előadó: Kovácsné Duró Andrea
Szerző bemutatkozása:
Kovácsné dr. Duró Andrea a Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézetének egyetemi docense. Elsősorban a tanítás-tanulás elméletéhez és az iskolai gyakorlathoz kapcsolódó tárgyakat oktat. Doktori /PhD/ disszertációjában a tanári értékelési funkciók változásával foglalkozott. Kutatásai mindenekelőtt a pedagógiai értékelés különböző aspektusainak vizsgálatára irányulnak.

Előadás absztrakt:
Az intézményes nevelésben-oktatásban a gyerekek értékelésének számos módszere ismert. Közülük a versenyek és a vizsgák alapvetően a szummatív értékelés tipikus alkalmai, amelyek komplex jellegükből következően, a személyiségfejlesztés, a motiválás, a differenciálás eszközei is lehetnek. Szelekciós funkciójuk következtében pedig – főként a kudarcok nem megfelelő kezelése esetén – destruktív hatást is kifejthetnek. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: a sokféle, olykor egymással is ellentétes elvárásnak hogyan tudnak megfelelni? A Miskolci Egyetem hallgatói körében lefolytatott egyéni kérdőíves felmérések során erre a kérdésre kerestük a választ. Mindenekelőtt a gyakorló pedagógusok attitűdjeit, a versenyek/vizsgák hasznosságáról, prognosztikus szerepéről, rendszeréről, tartalmáról, a hozzájuk kötődő feladatokról vallott nézeteit szándékoztunk feltárni.
A válaszadók versenyekhez/vizsgákhoz fűződő asszociációi a pedagógus szerepkörhöz illeszkedő fogalommezőben helyezkedtek el; az eddig átélt sikerek és kudarcok nyomán ambivalensen viszonyulást tükröztek. Hasznosság szempontjából ezen értékelési módszereknek az egyéni fejlesztésben, a gyerekek alaposabb megismerésében betöltött szerepét, valamint a saját munkáról való visszajelzés lehetőségét hangsúlyozták. Kritikai hangvétel főként az eredményközpontú értékeléssel, ill. annak a gyerekek személyiségére gyakorolt negatív hatásával összefüggésben jelent meg. A rendszerszintű változtatás szükségességét a megkérdezettek többsége elismerte. A módosító javaslatok – mind a versenyek, mind a vizsgák vonatkozásában – elsődlegesen a tartalomra, mindenekelőtt a kompetenciaalapú, életszerű, kreatív feladatok előtérbe helyezésére vonatkoztak. Bár a versenyek/vizsgák sok szempontból töredékes képet adnak a gyerekekről, létjogosultságuk megkérdőjelezése (egy fő kivételével) nem merült fel.
A kapott eredmények összességében arra utalnak, hogy a gyakorló pedagógusok tapasztalatai, nézetei harmonizálnak a vonatkozó szakirodalom közelmúltbeli helyzetet tükröző megállapításaival – a versenyek és a vizsgák előnyei, hátrányai, továbbfejlesztésük lehetőségei tekintetében. Továbbra is megoldandó problémaként jelentkezik viszont a valóságot jobban tükröző, a gyerekek sokoldalú megismerésén alapuló teljesítmény-értékelés; az eltérő minősítés hátterében álló szubjektív elemek (pl. a pedagógus személyisége, személypercepciót torzító tényezők) szerepének csökkentése, a követelmények pontosabb meghatározása.